A történetünk

Hát hol is kezdjem? Azt hiszem az lesz a legjobb, ha az elején. Kicsit nehéz visszaemlékezni arra, hogy mi is volt 4 évvel ezelőtt de azért megpróbálom.

Szóval az egész 2002-ben kezdődött, amikor 5.-ben egy osztályba kerültünk 33-an. A legnagyobb létszámú osztály voltunk, vagyis vagyunk az iskola történetében. Egy fiú, Dandé Dani, 7.-től átment egy másik suliba. Így tehát maradtunk 32-en. De még mindig mi voltunk a legtöbben.

Az 1. év

Az 1. évünk nagyon jól indult, a legjobb osztály voltunk. A tanárok megkedveltek.

Mariann néni felvetette, hogy jó ötlet lenne kimenni a Tiszára. Mi mint még 5.- esek elfogadtuk hisz, jujj de jóó Tisza, várcsöpögtetés stb. Később ezt minden évben megismételtük.

Telt az idő eljött a félév. Kikaptuk a ”biziket”és elkezdtünk a farsangra készülni. Tesi órákat

”áldoztunk fel” annak érdekében, hogy minél jobb legyen a műsorunk. 5.-ben a Családi kör volt előadásunk címe. Az egész arról szólt, hogy hogyan telik egy család estéje, miközben a legkülönfélébb TV műsorokat nézik, és rokonok érkeznek. Felállítottunk egy hatalmas TV-t, amelyben mi magunk voltunk a szereplők, és alkottuk a műsort. Kiparodizáltuk a Mónika show-t, a Való Világot, jégkorcsolya bajnokságon vehettünk részt, és képzeletben kijutottunk a foci vb-re is, ahol természetesen nyertünk. Nagy sikert arattunk vele.

Aztán elkövetkezett az osztálykirándulás ideje. Miskolcra mentünk. A buszsofőrünk állandóan eltévedt, mi pedig majd’ megfulladtunk a busz melegében. Végül aztán nagy nehezen elértük a szállást. Az elkövetkező 3 napban kirándultunk, múzeumokat néztünk… és történt egy-két érdekes dolog. Ezt is leírom, mivel senki nem szeretné, ha feledésbe merülne. Például az, amikor páran kitervelték, hogy ijesszük meg a srácokat. Sajnos a dolog nem vált be, mert Mariann néni nem engedte, hogy éjfélkor menjünk ki csuklyába öltözve, s vessünk árnyékokat az ajtókra, így hát kénytelenek voltunk 10 órakor útnak indulni, amikor persze még mindenki fönt volt, és nagyban szórakozott. Vagy a fiúk titkos ügye, amiről csak páran tudnak. De végül is tök jó volt. Kirándulás után már nem sok volt hátra az évből, hamarosan eljött a bolondballagás, majd a ballagás, amelyen végignéztük, hogyan is hagyják el a 8.-osok a sulit, hogy majd újabbak vegyék át a „nagyok” szerepét. Az évzáró után nem sokat látta egymást az osztály, így hát a következő év kezdetén mindenki meglepődve tapasztalta, mennyit is változott mindenki.

A 2. év

Vége lett a nyárnak és elkezdődött a 2. évünk. Egyre jobban összebarátkoztunk egymással, új barátságok születtek és régiek mentek szét. Új tantárgyként bejött az egészségtan, s ezeken az órákon azt hiszem sokszor jókat nevetett az osztály…kivéve, amikor dogát írtunk. Megint itt volt a félév, a további tanulás, versenyek és a szokásos dolgok. Idén is farsangoltunk, méghozzá ráénekeltük egy CD-re a Megasztár csillagdalának átköltött változatát, s arra táncoltunk, valamint az akkor futó Katalin Bírónő sem menekülhetett osztályunk parodizálása elöl. Az osztály kirándulást Leányfalura terveztük. Azt hiszem, ha valaki, aki az osztályba jár, meghallja tuti, hogy kirázza a hideg ennek a szónak a hallatán. Eszébe jutnak a hideg éjszakák a nyitva hagyott és cseppet sem jól szigetelő ajtók és ablakok. Szóval nem ez volt életünk legjobb osztálykirándulása, de erről senki nem tehetett csak a szállás tulajdonosa… Itt is elmentünk pár múzeumba de a legjobb az volt, amikor reggel a kockacukrokat loptuk a konyháról, és a lifttel szórakoztunk. Bár ez eddig titok volt, most fény derült rá. Ha jól emlékszem ide Éva néni jött velünk. Sok emlék fűződik a 6.-os osztálykiránduláshoz, köztük jobbak és rosszabbak. Némelyik így visszagondolva elég vicces. Például, amikor egyik éjszaka részegek költöztek a szállásra. Miután kiderült, hogy egész éjszaka két részeg tartózkodik majd nálunk, eléggé megijedt az osztály. Mindenki bezárkózott a szobába, ám a rozoga házak közül párnak nem lehetett bezárni az ajtaját, csak kívülről.

Ezért azok, akik belülről nem tudták bezárni az ajtót megkérték Mariann nénit, hogy zárja be kint, majd dobja be a kulcsot. Arra nem is számítottunk, hogy szükség esetén nem lehet majd kimenni hajnalban. Az egyik szoba lakói ki szerettek volna menni, de az ajtó zárva volt. Órákig folyt a szabadulási próba ,sikertelenül, így végül nem volt más választás, fel kellett ébreszteni a sofőrt, hogy engedje ki a „rabokat”. Ezután az incidens után Mariann néni nem volt túl boldog, tekintve, hogy mielőtt a sofőr segítségre hívása felötlött volna, körbe lett telefonálgatva az egész osztály (hátha valaki fönt van, de persze senki nem vette fel), a tudakozót, hátha tudják tanárnő számát. Szóval, azt hiszem, ez örök emlék marad!

De a rossz élmények mellett rengeteg örömmel is gazdagított bennünket ez a kirándulás, és még Fábry Sándor egyik házát is láttuk (legalábbis állítólag az övé volt).

A kirándulás befejeztével ismét közeledett az év vége. Ballagás, évzáró, s ezzel le is zárult a második évünk.

A 3. év

Hetedikesek lettünk, és immár mi voltunk a második legnagyobb korosztály a suliban. Ebben az évben ránk hárult az a felelősség, hogy ballagtatnunk kellett a nyolcadikosokat. Persze ez csak év vége körüli feladat volt. Tulajdonképpen ez az év eléggé zűrös volt az osztály életében, sok minden változott, mindennaposak voltak a viták. Barátságok estek szét, majd alakultak teljesen újak. De ebben az évben az is észrevehető volt, hogy a tanárok is keményebben fognak minket, idősebbnek tekintenek. Megsokszorozódtak a házi feladatok az előző évekhez képest. Idén nem csináltunk farsangot. Mire eljött az osztálykirándulás, lenyugodtak a kedélyek minden téren. Ez az osztálykirándulás remekül alakult, szuper volt a szállás (ellátva TV-vel), remekül szigeteltek a falak, és sokáig fent maradhattunk. Idén Harkányba mentünk. Ellátogattunk az állatkertbe, kaptunk egy szabad órát, amikor egy vásárló utcán bolyonghattunk, mindenki a Mekiben, illetve aki akart egy pizzériában ebédelhetett, valamint egy újabb szabad órát kaptunk a plázában. Ebben az évben sem maradhatott el a sok hülyéskedés, elvégre mégiscsak osztálykirándulás. Egyik nap, hajnalban páran nem tudtak aludni. Az egyik lányszobából kimentek valamennyien a mosdóba, és ez alatt az idő alatt néhány fiú beosont a nyitott ajtajú szobájukba. Mikor visszaértek, megszeppenve tapasztalták, hogy „vendégeik” akadtak. Épp kérni akarták, hogy hagyják el a szobát, amikor léptek zaja csengett a folyosón. Mariann néni! A szoba lakói pánikba estek, hiszen csak nem találhat az osztályfőnök az éjszaka kellős közepén egy csapat fiút az egyik lányszobában! Gyorsan bezárták az ajtót, ám késő volt, tanárnő rájött, hogy ébren vannak. Így hát kénytelenek voltak kinyitni az ajtót. Osztályfőnökünk borzasztó dühös lett, osztályfőnöki intővel fenyegette a szobában levőket. Végül azonban megúszták egy négyes magatartással. Akárcsak egy másik szoba lakói, akik az utolsó nap felmentek a szállásunk melletti épületbe, hogy a gondnok megmutathassa nekik a szobákat, ám Mariann néni ezt sem nézte jó szemmel. De ezen kívül sok vicces dolog történt, például, amikor pár lány megviccelte a fiúkat azzal, hogy bekenték éjszaka a szobájuk kilincsét fogkrémmel… Szóval bátran állíthatjuk, hogy ez a legjobb osztálykirándulásaink közé sorolható! Mint ahogy minden évben, a kirándulás után ismét peregtek a napok, s közeledtünk az év vége felé. Most azonban más volt a helyzet, mint eddig, hiszen hetedikesek lévén rengeteg tennivalónk akadt. A tarisznyák varrása, majd a bele való képek, és ételek összerakása, a ballagási műsoron való szereplés… szóval, volt mit tenni. A jegyek körül sem maradhatott el a hajrázás, hiszen mind tudtuk, a hetedik év végi jegyek beszámítanak majd a következő évben esedékes középiskolába való jelentkezésünknél. Eseménydúsan ugyan, de lezárult ez az év is.

A 4. év

Az eseménydús 7. évünket követte a nyári szünet, majd ismét a szeptember. Vegyes érzelmekkel léptük át újra az iskola küszöbét. Büszkék voltunk arra, hogy mi vagyunk a legnagyobbak a suliban, ám tartottunk is a 8.-tól, mivel esedékes lett a felvételi mizéria. Mindenki tudta, hogy ez az év, legalábbis az első félév tele lesz hajtással, és izgalommal, hogy hogyan alakulnak a jegyek, és felvesznek-e oda, ahova menni szeretnénk. Nem tévedtünk, az első félév valóban, leginkább a tanulásról szólt. Főként a félév közeledtével. Annyi dolgozatot írtunk, azt sem tudtuk, hogy fogjuk kibírni. Mindenki összekapta magát, és igyekezett mindenből a legjobbat kihozni. A fárasztó hetek után azonban elérkezett a félév. Sokak örömmel kapták meg a bizit, tudták, megérte a hajtás. Mások csalódtak kicsit. Ahogy lezárult ez a félév, megkaptuk a második félévi órarendünket, ami, hát, nem igazán aratott sikert. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az osztály egyöntetűen nehezebbnek találta, mint az előzőt. Ahogy lezárult a nyolcadik évünk első szakasza, megkezdődött a készülés a farsangra. Minthogy ez az utolsó év együtt, belementünk, hogy egy közös táncot adjunk elő, méghozzá egy ír táncot. Minden nap be kellett járni nulladik órára, de azt hiszem, megérte, hiszen egyre jobban tudtuk a táncot. Ez alatt az idő alatt, míg mindenki lázasan tanult, majd második félévben farsangra készülődést kezdtünk, úgy érzem, kezdett összekovácsolódni az osztály. Egyre csökkentek a viták, valamint sokan beszereztük egymás MSN címét, így suli után is dumálhattunk. Sokan összehaverkodtunk, olyanok is, akik eddig észre sem vették, hogy a másik az osztályban van. Többen kellemesen csalódtunk egymásban, és rá kellett döbbennünk, hogy sokakat bizony félre ismertünk az elmúlt évek alatt. Talán az is közrejátszott abban, hogy több figyelmet szenteljünk egymásnak, hogy mindenki érezte, ez az utolsó év, még egy ilyen nem lesz… A farsangi produkciónk továbbjutott a városi döntőre is, ahol szintén nagy sikert aratott, bár díjat nem kaptunk érte. Miután véget ért a farsangi láz,elkezdtünk izgulni a felvételik miatt. Már megvolt a bizonyítvány, tehát most az erre való készülődésre öszpontosított mindenki. Végül ezen is túlestünk. Egyre közeledett az évvége. Vártuk, hogy mikor kapjuk meg az értesítőket, s közben elkezdtünk gondolkodni azon is, hogy milyen műsorral rukkoljunk elő a bolondballagási gálán. A napok egyre csak szaladtak. Hamarosan megtudtuk, ki,hova megy tovább, majd az osztálykirándulás is elérkezett. Kaposvárra mentünk, egy kollégiumba. Mindenki elégedett volt a szállással, talán ez volt az eddigi legjobb. Minden szobában külön fürdőszoba, és TV.:D Remekül szórakoztunk, és osztályfőnökünk is kicsit szabadabban engedett minket. Kísérő tanárként idén Judit nénit vittük. Voltunk várost nézni, túrázni, sőt, még moziba is mentünk. Nagy élményekkel tértünk haza. Mostmár tényleg vészesen közeledett az év vége, nekikezdtünk hát a gálaműsor megtanulásának. Ismét sok nulladik óránkba került, de megérte. Nagysokára elérkezett hát az év utolsó hete is. Az első napon, hétfőn, az iskola történetében először, az alsós tanárok összehívták régi osztályaikat, akik most készültek ballagni. Mind máshogyan akarták elbúcsúztatni régi tanítványaikat. A régi A osztályosokat bőséges ennivaló várta az iskola ebédlőjében. Nosztalgiázásképp képeket nézegettek, és nevetve idézték fel a legszebb alsós élményeket. A régi B osztályt saját házában fogadta osztályfőnökük, szintén egy kis csemegével és beszélgetéssel. A C-sek pedig kilátogattak a Tanyára. A volt D osztályt pedig osztályfőnökeik szalonnansütésre hívták el. A Keddi nap végig gyakorlással telt. készültünk a gálára és a szerenádra, végül pedig a ballagási műsort is elpróbáltuk. A Szerda délelőtt hasonlóan telt, ám délután volt esedékes a gála műsor, este pedig a szerenád. A gálán előadtuk a műsort, mellyel annyit készültünk, rendesen meg is nevettetve tanárainkat. :-) Miután lezajlott a műsor, lovaskocsik érkezdtek, hogy elvigyenek bennünket, és gitárosainkat, hogy dalokkal búcsúzhassunk el tanárainktól. Minden helyen rengeteg finomságot kaptunk, és mindenki nagy szeretettel várt minket. Mariann nénihez mentünk utoljára, de nála is időztünk a legtöbbet. Ő is rengeteg finomsággal várt minket, többekközött egy hatalmas bödön tiramisuval, melynek a tetejére rá volt rajzolva egy "8.a" felirat. Mire hazamentünk, már 12 óra volt. Másnap, csütörtökön nem kellett a szokásos időpontban bemennünk. 10 órára kellett beérni, addig mindenki felölthette magára bolondos öltözékét, hiszen ez a nap volt a bolondballagás napja. Rúzsokkal felszerelkezve, vicces öltözékekben lódultunk neki, s rohantunk végig a termeken,énekelve,s összekenve az alsóbbéveseket. Utána pedig várt ránk az ebéd, amellyel a hetedikes évfolyam látott el minket. Ebéd után megtartottuk a ballagási főpróbát, majd hazamentünk. Pénteken nem volt iskola. Kipihenhettük a hét fáradalmait, hogy aztán másnap frissen érkezzünk a ballagásra. Végül hát elérkezett történetünk záró szakasza, a ballagás is. Szombat reggel ott álltunk, fekete fehéren, szépen kicsinosítva, miközben ismerősök, rokonok hozták sorra a virágokat. A hetedikesek egy szép búcsúszöveg kíséretében nyakunkba akasztották a tarisznyát, amelyben egy kis üveg bor, pogácsa, és fénykép volt, majd elindultunk, hogy körbejárjuk az iskolát, végül pedig a tornateremben kössünk ki. Megkezdődött az ünnepség. verseket hallhattunk, a kiemelkedő tanulók nevét olvasták fel, melyek Koszta Díjat is kaptak, valamint osztályfőnökeink búcsúztak tőlünk. Az ünnepség után mindenki hazament, hogy megtarthassák a ballagási ebédet. És elkezdődött a nyári szünet. Lezárult a négy év, külön váltak útjaink, de a közös emlékek mindig megmaradnak.